Rémálom!

Sziasztok!

Nem húzom!

3.rész

Nem sokkal később Mike esett be az ajtón,ettől megrémültem,és erőteljesen vertem bele a fejem a mellettem húzódó rideg falba.
- Mi történt?
- Honnan tudod,hogy történt? - ültem fel a fejem fogva.
- Amanda szaladt fel,és elmesélte,hogy egyszer csak elájultál.Gyere - emelt fel - hazaviszlek.
Nem volt se kedvem,se erőm vitába szállni vele,így beleegyeztem abba,hogy hazavisz.Gyorsan rohant ki velem a kocsihoz,de most az energiám teljesen a helyén volt.Nem éreztem magam olyan rosszul és nem remegett egyik testrészem sem.De tudtam! Alvásra van szükségem és egy orvosra.Mike betett a kocsi hátsó ülésére,amin kényelmesen elterülhettem, mikor Amanda - ismét a semmiből - odafutott hozzánk.
- Minden rendben lesz? - kérdezte,de nem rám nézett,hanem egyenesen a bátyám szeméb,aztán lesütötte a szemét.
Ami azt illeti néha határozottan fel tudtam volna rugdosni Amandát,de nem most!Erőt vett magán és a testvérem szemébe nézett.Igen tutira forr valami.Ez megmosolyogtatott.

- Persze.Velünk jössz? Meg kellene venni egy görcsoldót.Ez nekem ciki lenne...
- Fázom - szóltam ki,mire Mike becsapta a hátsó ajtót,majd behuppant előre,eközben Amanda is ezt tette.
Hátrafordult.
- Jobban leszel!
Biztosan,de nem ebben a másodpercben.Felültem,mert tudtam ha egy kicsit feküdtem volna még,biztosan elaludtam volna.Nem tudom,hogy helyes döntés volt-e felülnöm,mert...A bejáratnál állt,és túl feltűnő volt,hogy ne vegyem észre.Minket figyelt.Engem figyelt.A szeméből mindent le lehetett olvasni.Nyitott könyv volt,és amikor odaintettem neki...A könyvet hangos suhogással becsapta.
- Mi a baj?
- Miért? - kérdeztem az anyósülésben pöffeszkedő - jó értelemben - barátnőmtől.
- Sóhajtottál egy nagyot.Nem kell esetleg,hánynod vagy valami...
- Semmi baj! Inkább visszadőlök.
Az agyamban lévő tekervények csak forogtak és pörgették az eseményeket.Mikor megláttam,hogy ott ül a helyemen,utána mikor átmentem,és bejött hozzám a szobába.Most pedig engem figyelt.Volt valami figyelmeztető jelzés,abban ahogy meghátrált mikor a tegnap estét említettem.Először magam hittem bugyutának.De nem!Lehetséges,hogy igazam volt.
- ....akkor egy kávé délután? - hallottam bátyám hangját.Feléjük pislogtam,mire Amandának széles mosoly húzódott a száján.Ha nincs füle a szája biztosan körbetekeredik vagy kétszer a fején.
- Rendben.
- Akkor bemész vele?
- Persze,gyere Carrie.Vár az orvos. - bökött a fejével jobbra,majd kimásztunk a kocsiból.A lábam már nem remegett,és már hányingerem se volt.Aludni akartam.
- Innen hazasétálunk,csak menj haza. - szóltam be a lehúzott ablakon mire megrázta a fejét.
- Megcsinálom az ágyad és felhúzom a gázt,majd utána rakok tüzet,hogy meleg legyen.De visszajövök.El ne merj indulni megértetted?
Azt hiszem mostanában kezd nagyon fenyegetőző hangon beszélni,de ez most aggódóan fenyegetőző volt.
Egy szót sem szóltam,mert egyrészt megijedtem,másrészt gyorsan le kellett ülnöm,ugyanis a térdem újra remegésbe kezdett.Amint beléptünk a helységbe levettem a felesleges ruhadarabokat amit még Amanda hozott utánam mikor elájultam.Gyorsan lehuppant mellém,és feszengve várakoztunk,hogy sorra kerüljek.
- Kávézgatás? - kérdeztem nagyon halkan,mire az álla megfeszült,fújtatott egyet és résnyire összehúzta a szemét.
- Következő! - szóltak ki,mire felpattantam és besiettem - Panasz?
- Összeesek,de igazából szerintem csak női bajaim vannak.
- Meghallgatom oké? - húzta fel rajtam a pólót,és azt a hideg vacakot a mellkasomhoz szorította.Mélyeket lélegeztem.Nagyon. - Semmi komoly.Akkor csak a menstruáció zavarta meg ennyire.Viszlát! - mondta,majd benyomta a gombot,ami azt jelentette: A rendelés a mai napra véget ért!
Amanda ott ült mozdulatlanul,mikor kiértem.
- Minden oké?
- Persze - bólintott,majd elindult kifelé az épületből.
Ahogy kiértünk a Renault akkor állt meg a járdaszegélyénél.Gyorsan bepattantunk,és száguldoztunk is haza.Annyira sok ugyan nem kellett,hogy hazaérjünk,mégis egy örökkévalóságnak tűnt.Mikor kiszálltunk a kocsiból a ház előtt,megcsapott a hűvös levegő.Mikor lett ennyire hideg?Mintha fagyit öntöttek volna a pólóm alá.
Megfordultam.
- Daniel? - suttogtam a semmibe.
- Mi? - nézett rám Mike nagy szemekkel.
- Csak azt hittem láttam valamit,de nem lényeges. - legyintettem.
Bólintott egyet,majd visszaült a kocsiba.
- Hazaviszem Amandat.
Egy szót sem szóltam,csak felrohantam a házba,ledobtam a cipőimet és beálltam egy forró zuhany alá.Égette a forró víz a testem mégis végig cikázott rajtam a hideg.Mintha valaki folyamatosan figyelne.Szinte érzem.Olyan közel van,hogy akár meg is érinthetném.
- Begyújtok. - hallottam egy ismerős hangot,mire bólintottam egyet.Tudtam,hogy nem látja.
Miután sikeresen lezuhanyoztam,bebújtam a paplan alá.Sokáig forgolódtam és próbáltam összeszedni egy értelmes gondolatot,hogy csak szimplán üldözési mániám van,de semmi értelmes magyarázatot nem találtam.
Elaludtam.Rémálmok gyötörtek.
A hintaágyban feküdtem és a csillagokat bámultam,pont ahogy szinte minden este,amikor anyáék elaludnak.A cigi émelyítően hatott a szervezetemre,ami ebben az esetben pozitív volt.Aztán megjelent a követőm.És rám vetődött a cigaretta rám esett és belesüllyedt a bőrömbe.Felszisszentem fájdalmamban,de nem tudtam ellene mit tenni.
- Miért bántasz engem? 
- Te hozzám tartozol...
- Daniel? - borzongás futott végig a gerincemen.
A következő pillanatban,minden eltűnt és helyette köd vett körbe a hintaágyban.
- Segítség.. - harsogta egy hang a ködfátyol mögül,én pedig egy lépést előretettem.
- Daniel? - kérdeztem újra,aztán egy alak jelent meg..Túl nagy embernek.
De mi lehet az?
- Jobban vagy? - nyitott be az ajtón Amanda,amire felugrottam ijedtemben.
- Azt hiszem.Rémálmom volt.
- Daniel nevét ordítottad.Állandóan.Ez kóros! - ült le az ágyam végébe - Gyere készítettem forró csokit.

Most,hogy ilyen fantasztikus bánási módban részesítettek nem hagyhattam,ki így lementem és leültem a kanapéra egy pokrócot magam köré tekerve.Sokkal erőteljesebbnek éreztem magam.
- Mike is hallotta... - ülte mellém - mérges volt.
- Te tökéletes barátnő vagy! Segítesz nekem,hogy távol tartsam magam tőle?
- Mindenképp - vágta rá és göndör fürtjei fellibbentek,ahogy ugrott egyet örömében.
- Azt hiszem követ engem...és ez ijesztő.
- Lassan beesteledik és én megyek - oda masírozott a konyhapulthoz,majd a kezembe nyomta a forró csokit - holnap benézek.
- Héj,Am! - csak akkor szólítottam így amikor valami titkot akartam,titokban tartani - Ne mondd senkinek,hogy követ.Lehet,hogy az agyamra ment a betegség.
- Nem mondom! - vágta rá,majd bezárta az ajtót.
Unalmamban bekapcsoltam a TV-t és úgy döntöttem,hogy egy zene csatornára kapcsolok.Mindenhol szerelmes dalok mentek,amik egyrészt megbolygatták a gyomrom,másrészt valamit felidéztek bennem.Ez pedig egy szempár volt.Jég kék,és szinte belefúródott az enyémbe.
Elhessegettem a gondolatot. Rá gondolni is tilos,Carrie! 
- Elég meleg van? - nyitott be Mike,mire elmosolyodtam.
- Elég ahhoz,hogy elájuljak. - válaszoltam,majd egyet lépett előre,és bezárta maga mögött az ajtót - Köszönöm.Kimegyek elszívok egy cigit.
- De csak a teraszon,és erősen figyelj a sötétre.Apuék még nem értek haza.
- Anya?
- Ő se.
- De hát délután 4 óra már javában elmúlt. - néztem az órára.
- Én is tudom,de ez az ő dolguk.Anyu jelzett,hogy nem jönnek egyhamar,de azért óvatosan. - figyelmeztetett,majd kiosontam a teraszra.
Meggyújtottam a cigit,és leültem a hintaágyra.Most nem feküdtem le.Nem akartam,hogy hasonlítson a rémálmomra.Miközben gyorsabban szívtam a cigit a kelleténél,nem csak a sötéttel kellett megküzdenem hanem az erősen szitáló köddel is.A ciginek pillanatok alatt a végére értem és eldobtam a szokásos helyemre.Egy elvágott régi rozsdás csőbe,ami egyszer a terasztetőt tartotta a magasban.Azóta fel lett újítva és ez is meg lett változtatva és az üreges belseje nagyon jól jött az ilyen eseteknél.

- Carrie.. - hallottam egy elhaló hangot.Rögtön hátra kaptam a fejem,és a szívinfarktus elkapott.
- Daniel? - odarohantam - Mi történt?
- Cam...Cam...
- Cameron? - pislogtam értetlenül - Mi van vele?Verekedtetek?
- Verekedetünk..- mondta halkan,majd szétolvadt a kezeim között.