Sziasztok!
Második rész!
Igazából nem a vámpírnaplók szereplőire gondoltam kép gyanánt,de mást nem találtam! :/
Remélem tetszik a történet.
Puszika nektek! :)
Nem igazán tudtam hova tenni,azt,hogy Daniel újra eltűnt a szemem elől.Pár másodpercig hitetlenül álltam és azon kattogott az agyam,hogy újra bekopogjak-e vagy sem.De mégis mi történt?
Egy percig néztem az óriási házat,majd hátat fordtva annak,elindultam haza..
- Hol voltál ilyen későn?
- Figyelj Mike..El kellett szívnom egy újabb cigit.Tisztáznom kellett a gondolataimat magammal.
Hazudtam.És tudtam,hogy ez a mi családunkban nem helyes.Mert voltak titkot,ki nem mondottak.Például az,hogy cigizek,de sosem kérdeztek rá,hogy cigizek-e.Ha megtették volna,akkor elmondtam volna,hogy szokásom,de még nem olyan durván.Napi 4-5 szál rosszabb esetben.
- Milyen gondolatokat? - kérdezte,de olyan félelmetes hangon,hogy számára észrevétlenül,de egy kicsit hátrébb léptem.
- Vele kapcsolatban? - köpte ki a vele szót.
- Igen. - suttogtam,miközben azt néztem,hogy a padlón már megszáradt a kakaó és, hogy ezt majd sikálnom kell majd.
- Megmondtam,hogy tartsd magad távol tőle! - ordított rám,majd felviharzott a szobájába.
Semmi veszélyeset nem találtam Danielbe.És...Tudnom kellett,hogy ő az.Bele kellett néznem a szemébe,mivel akkor nem tehettem meg.Akkor!Mikor egyszer csak eltűnt az életemből.Mintha soha nem is létezett volna...
Feküdtem.
Ágyba voltam és csak járattam az agyam.Segítséget kért tőlem,és nem tudtam,hogy mi az ami ennyire megrémítette.Mégis..haragudtam rá.Bármennyire is szerettem volna segíteni rajta,piszkosul mérges voltam.
Azért is,mert eltűnt akkor és többet nem keresett.Soha...Most pedig újra felbukkan,mintha mi sem történt volna.
Döbbenten vettem észre,hogy elmúlt éjfél ,de az álom valahogy nem jött a szememre.Lesiettem a konyhába,hogy egy pohár meleg tejet zúdítsak magamba.Ahogy leértem,nem oltottam lámpát a folyosón,mivel anyáék szobájából kisütött a még bekapcsolt TV fénye.Gondolom,véletlenül hagyták úgy,elaludtak.
Betettem a pohár tejet a mikróba,majd miután felmelegedett kivettem azt,és a számhoz emeltem.Aztán felkaptam a fejem,és a hátam mögé néztem.Zajt hallottam de nem láttam senkit.Sehol.Biztosan,csak álmos vagyok,ami megkavarja az elmét.Néha.
A következő pillanatban felpillantottam a velem szembelévő ablakra megvizslatni,hogy megéri-e még egy cigire kiülni az ablakomba vagy sem.Ködszitáló idő volt.Inkább a nem felé sarkalltam.Ennyit nem ér meg egy szál cigaretta.Elejtettem a poharat.
Daniel arca jelent meg az ablakban.Beesett szemekkel pislogott rám erőtlenül,majd eltűnt.
Képzelődtem volna vagy Daniel tényleg engem figyelt az ablakon keresztül éjfél után?
Felébredtem.
Az agyam ködös volt és minden végtagomat végtelenül nehéznek éreztem.Nem tudom,hogy álom volt vagy valóság ami éjszaka történt,de élesen beleégett a fejembe.Ahogy kibújtam a meleget adó takaró alól,és felálltam az ágy széléről rögtön szédülni kezdtem.Megfordult velem a szoba,én pedig visszaültem az ágyra.Biztosan csak hirtelen álltam fel,és keveset aludtam.
Újra neki iramodtam.A szédülés alábbhagyott,de nem múlt el teljesen.Gyorsan kimentem a fürdőszobába,ahol éppen a bátyám állította be tökéletes homokszínű haját.Végignéztem rajta.Igen,nem csodálom,hogy minden lány oda van érte,mert el kell ismernem,hogy jól néz ki.
- Jó reggelt - köszöntöttem,mire halványan elmosolyodott.
- Elég cefetül nézel ki.
- Jól vagyok. - vágtam rá,de ez hazugság volt.Forgott a gyomrom - Szemét vagy!
Jó reggelt.
Négyre hazaérek és majd beszélgetünk srácok.
Sok sikert a mai naphoz.Leo-t már most nem lehet lelőni.Fáradt leszek!
Kaja a hűtőben!
Puszi nektek!
- Mit ír? - tépte le a cetlit Mike a hűtőről,majd miután elolvasta és felfogta,lerakta az asztalra - Én vezetek.
- Miért? - kérdeztem felháborodva,mire kidülledt szemekkel nézett rám.
- Mert tényleg cefetül nézel ki.
Miután beültem a kedves Renaultba,aminek most nagyon szerettem,hogy nincs búgó hangja,meghúztam egy kicsit az ablakot.A friss levegő a homlokomat csapdosta,de ettől nem éreztem erősebbnek magam.
- Felkészültél a biosz dogára?
Basszus a dolgozat.
- Nem. - válaszoltam kurtán.
- Semmi baj..majd megmondom Amandának,hogy súgjon.
- Ha Amanda közelébe mész,szinte bepisil az izgatottságtól.Majd én megmondom neki.
Ezután egy szót se szóltunk egymáshoz,míg a suliba nem értünk.
- Majd ebédszünetben. - mondta és beriasztózta a kocsit,majd a haverjaihoz lépett.Velem szemben Pete és Carla nyomult keresztül a tömegen,miközben flegma és lenéző pillantást vetettek mindenkire.Beleértve engem is.
- Imádom a kocsitokat. - ugrott elő Amanda a semmiből.
- Valóban?Én is.
- Mondták már,hogy nagyon szarul nézel ki?Minden rendben?
Gondolkodtam rajta,hogy beavatom a tegnap éjjeli álmomba,ami valóságosnak tűnt,de inkább csak megráztam a fejem.
- Segítened kell.Biológiából meghúznak,ha még egyszer kapok egy karót.Mindenből jó vagyok csak abból nem.
- Mellettem ülsz.Baj nem lehet - kacsintott,majd miután kivettük a könyvet a szekrényből rögtön beültünk a terembe.Egy két dolgot még átnyálaztam,majd bejött egy tanár.De nem a biológiatanárunk volt az.Ez egy nő volt.Gyönyörű hosszú haja a derekát csapkodta,és szép mosolya még engem is meglepett.
- Sziasztok.Én vagyok az új tanárotok.Mrs.Grenne vagyok.Gondolom hallottátok,hogy Mr.Peterson súlyos balesetet szenvedett,így a további hónapokban én leszek a tanárotok.Mivel nem volt ideje összeállítani egy dolgozatot,amit beígért,így legyen ez egy ismerkedős nap.Te!
Barátnőm felállt mellőlem és göndör fürtjeit megigazította.
- Amanda Gray vagyok.Itt lakom,és imádom a biológiát.Szeretem a kis cuki macskámat,aki mindig szopja a nyakam,és az ujjam... - mondta halálosan komolyan,mire mindenki felnevetett.
- Szopja? - kérdezett vissza meglepődve,és elfojtott egy nagy mosolyt.
- Igen.Kiscica és az anyukáját elütötte az autó...és fecsiztem egy ideig.Fecskednővel etettem és ..gondolom még nem nőtte ki.
- Köszönjük Amadna. - bólintott,majd a terem végébe mutatott - Te ott!
- Én? - végigfutott a gerincemen a hideg.Felismertem ezt az összetéveszthetetlen hangot.
- Természetesen.
- Most költöztem ide.Danielnek hívnak és ennyi. - mondta,majd leült.
- És neked ez a stílusod Daniel?Ez a szakadt farmer és ...fekete póló? - próbálta visszatartani az undorát,amiért arcon tudtam volna vágni,de megértem.Hiszen valamilyen szinten én is undorodtam tőle.
- Igen.Baj?
- Dehogyis.
Miután még egy két embert végigkérdezett,én jöttem.
- A nevem Carrie Taylor.Itt lakom,és... - a hangom megbicsaklott,a lábaim remegtek - ..fázom!
- Minden rendben?
- Lázas szerintem. - hallatott ismét maga felől.
- Le kell vinni az orvoshoz.. - hallottam Mrs.Green hangját,majd egy erős kezet éreztem magam körül,és másra nem emlékszem.
***
Mikor kinyitottam a szememet,egy ember ült mellettem.
- Amanda mi történt? - ültem fel az egyáltalán nem kényelmes ágyon.
- Kaptál pár injekciót.Már jobban nézel ki.Elájultál.Ijesztő volt.
- Ó!
- Kint vár Daniel...beküldöm.
- Mi? - lepődtem meg - Miért?
- Nem tudom.Nekem semmit nem mondd. - rázta a fejét,majd bezárta az ajtót.
Lassan történt most minden.Vagy én voltam ennyire belassulva,de Daniel és Amadna ahhoz képest egész hamar helyet cseréltek.
- Jobban vagy? - kérdezte,de nem jött ki hang a számon,amikor válaszolni akartam.
- Nem találkozhatok veled! -nyögtem ki,mire a szája egyetlen vonallá húzódott.
- Ki mondta?
- Mike.De nem akarlak látni.Nem akarom,hogy az életem része legyél.El akarlak kerülni.
- Ne ...Kérlek.. - mondta,s kezeit az arcához emelte,s erősen belemart magába.
- Menj el.
- De miért?
- Mindennél jobban vágytam a társaságodra,minden nap..Aztán eltűntél.Kitörlődtél az emberek életéből...Megőrültem az elmúlt évek alatt,majd muszáj volt beletörődnöm,hogy talán a képzeletem szüleménye voltál.Búcsú nélkül mentél el,és egy levelet sem küldtél.Elfogadtam,hogy nem vagy.Muszáj volt,és most itt vagy újra,mikor már elfelejtettelek.
- Elfelejtettél?
- Igen.Elfelejtettem milyen jó volt a barátodnak lenni.Mindent kitöröltem ami veled kapcsolatos volt és ennyi év után újra felbukkantál.
- Ezért vagy ennyire beteg?
- Nem.. Tegnap láthattalak?Leskelődél utánam?
- Nem... - hangja teljesen lehalkult és a tekintetéből minden fény eltűnt - Mennem kell - köszörülte meg a torkát,majd ott hagyott.
Furán néztem utána..Megrémített.Minden.
Szegény Carrie, úgy tűnik, nem tett neki túlzottan jót ez a nagy találkozás..
VálaszTörlésAmanda meg fergeteges a szopós macskájával. :DD